Ma egy kissé fura esténk volt.
Volt színházjegyünk pontosan hét órára és volt egy túra előnevezésünk pontosan hét órára.
Akkor hova??
Na de kérdés ez azoknak akik ennek az évnek a SPORT vezényszót adták???
Nem.Nem kérdés.Túra.
Színházjegy átadva a Lógyereknek aki holnap a jegyért cserébe köteles ide a blogra felvezetni az őt megtámadó érzéseket a darab által...
Tegnap este röpke kettő óra alatt beprogramoztam a gps-t, nyomvonal, kaland, geoládák kinézve.
(geoláda program az út első méterénél törölve nem-látok-semmit akkor hogy a francba találnék meg most itt egy ládát???- érzés miatt)
Négy darab fejlámpa két fejre és egy darab sima elemlámpa négy kézbe....Valaki itt nem tud számolni...
Ja, ja.A Férj.A térképolvasó...azaz a térképnéző.
Hátizsákba alma, banán,alma csipsz, lityi víz...indulhatunk.
Sok sok ember a rajtnál..ez jó jel..Ennyi ember közül csak van aki tudja az utat koromsötétben is.
Egy pár szó a sötétről:Aki szemüveges, vagy nem lát jól annak azt szokták mondani nem baj, majd hozzászokik a szemed a sötéthez.
Háááát a francokat szokik hozzá.Ahhoz szokok én hozzá, hogy nem látok semmit.
Ezen a helyzeten picit rontanak az elég sűrűn felbukkanó szikladarabok, kiálló vasrudak, szanaszéjjel heverő fadarabok...
Fejlámpa a fejen, nálam az se segít...ellenben az a sok emberke aki előttünk mendegél lámpákkal, na az segít.
A túra neve:
Boldog Báthory László emléktúra.Éjszakai teljesítménytúra.
Rajt: Szépjuhászné étterem....Itt egyből nyomunk is egy sötétben pislantást, mert a lámpás sokadalom mellett valószínűleg mindig lenne valaki, aki éppen bevilágítaná nagyra nőtt hátsó fertályomat, én meg ezzel nem akarom sokkolni a túratársakat, elég nekik a sötét, az is elég rémisztő...nem???
Első benyomás:Sötét van.Nagy a sár.Kurva nagy a sár.
De nem baj,repesztünk, kis csúszkálások tarkítják csak utunkat.
Első megálló a Báthory -barlang,onnan egy sziklás meredeken át, jó hosszan felvonszoljuk magunkat az Erzsébet kilátóig.
És ide be is másolhatom a blogcímet: Huhdemeredekezahegy....Mert az, nekem rohadt meredek.
Én a tök egyenes utakat szeretem..esetleg a lejtőt...Ilyenkor se levegő,orr bedugul,teljesen halálközeli élmény, főleg így sötétben...Még az is lehet, hogy néhány percben tényleg nem éltem...
Az Erzsébet kilátónál pont elcsíptünk egy pici beszélgetést, ahol is elhangzott az a mondat, hogy én ezt a túrát csukott szemmel is végig tudom vinni....Hóhhhó akkor megvannak az új túravezetőink.
Becsatlakoztunk mögéjük, egy idősebb és egy fiatalabb pasi, jó tempóval, hosszú lábakkal.
Na köszi.Nem lehetne lassabban???
Nem , nem lehetett.Ők nem azért voltak itt,hogy engem vonszoljanak, arra ott volt a Férj.
Aki viszont magát is alig vonszolta.Az egész napos állós meló után valahogy nehezebb volt minden..minden emelkedő, minden lejtő, minden egyenes...
Még útba ejtettük a Szent Anna kápolnát, volt egy kódunk a Széher és a Lipótmezei út találkozásánál, volt egy rövidebb meredek szakasz és kész...
Az utolsó útszakaszt mi négyen, a csukott szemű vezetőinkkel egy másik úton tettük meg,de a végén amikor megmásztuk az utolsó lépcsőket és én beazonosítottam, hogy ez a Szépjuhászné csak hátulról, akkor nekem ott mára már megvolt az orgazmus.
Az a jóleső, túra utáni,nah kész vagyok érzés.És ma elmondhatom, hogy tényleg készen voltam, sokkal sokkal fárasztóbb volt este meló után csatangolni, mint reggel ....
A gps szerint majdnem 12 kilométer volt az út, van egy gyönyörű meredekségmutatós rajzom, nyomvonalam, kalandom,amit ide fel is tölthetnék ha tudnám hogy kell...
És még valami: innen köszönjük a vezetést a két túravezetőnknek, de azé máskor egy picit lassabban ha lehet:)))
Ezen kívül köszönjük a lehetőséget a szervezőknek, hogy ilyen klassz túrát találtak ki, és magunknak is köszönjük, hogy álltuk a sarat:)))
Az út elején még tervben volt a kora reggeli Budai túra ,de asszem, inkább megkeressük a harmadik geoládánkat itt a környéken :))
A második geoládát édes kettesben, a Lógyerek káprázatos gps értő tudománya nélkül kezdtük:))
Teljesítve...
A láda..azaz a dobozka...a cinkotai caprera forrásnál volt elrejtve egy fa odvában...
Forrás...Egy cuki kis forrás, amiről azt hittem nincs is.És van.És minden kertben az odavezető úton állatok...Egy kis érintetlen sziget a növekvő társasházak között...Erdővel, őzekkel,kecskékkel, bárányokkal. Ezek a pici kis látvány ajándékok energiát adnak,szívet töltenek, a lelket bolygatják. A láda megtalálása is öröm, nagy öröm,de az, hogy nem a való világ előtt ülök, hanem a való világban csatangolok, érzem a lószar szagát, a birka bűzét, hallom a pici bárány bégetését ..na az felbecsülhetetlen:))
Ma reggel nem indultunk el túrázni , mert az időjósok nagy esőt mondtak...Hát valahol biztos esett, nálunk nem,bánkódás ezerrel...Na nem baj, az új túracipőm nyom, elmentünk venni egy másikat, a régit meg befogom munkáscipőnek...Gyönyörű túrabakancsok voltak, egyik kényelmetlenebb, mint a másik.
De azért ide kívánkozik az, hogy velem van a baj.Az egyetlen kényelmes cipő nekem, az a szőrös mamusz.
A Férj szerint mivel az arcomon rohadtul látszik az emelkedő és a lejtő is, szóval az annyira látványos, hogy a mamuszom fel se tűnne a túratársaknak...
Végül választottam egy gyönyörűséges darabot (mert az sokat számít, hogy szép legyen), egy sötétzöldes színűt(mert az is sokat számít, hogy a színe illeszkedjen hozzám)....hazahoztuk, felvettem, főztem benne, sütöttem benne, teát ízesítettem benne...szuper.Nem nyom sehol.
Múlt héten már használtuk az új Gps-t, ma elérkezett az idő, hogy nekiinduljunk geoládát keresni...Az első geoládánkat....Nem volt valami bazi nagy kihívás..A házunktól 450 méterre, a kálvárián egy fa tövében volt a leírás szerint....Rohadt nagy sár volt.Szegény új túracipőm, micsoda kezdés neki....Biztos ezért nyomott egyből....ugye?De ha majd letakarítom és apránként vonom be a túraéletbe akkor biztosan nem fog...
Hogy baszódna meg az összes túracipő...vagy a lábam...vagy az ujjaim....Hát akkor miben túrázzak, tényleg a mamuszba??!!!
Na nem baj, éjjelre kap egy fa sámfát, csak, hogy tudja ki az úr a házban aztán addig megyek benne, míg kompatibilisek nem leszünk....
És akkor jöjjön a láda:))
A gps végig mutatta az irányt...5méter...3 méter....nulla méter...Akkor meg hol van????
Hát alattad, rajta állsz:))
És igen, ott volt a Lógyerek talpa alatt, egy műanyagdoboz, beásva a földbe, benne a geoláda, benne a jelszó a kisfüzettel, tollal és apró tárgyakkal amiket a láda megtalálók tettek bele....
Én visítva ugráltam, hogy igeeeen, így kell ezt csinálni és hogy ez milyen szuper, milyen ötletes, milyen okos volt aki kitalálta és én milyen okos vagyok, hogy ezt kitaláltam, és mennyire ügyes vagyok, hogy megtaláltam:))
A túrát nem helyettesítette, mert összesen 1,6 km lett ami ugye egy lófingnak is kevés,de holnap messzebbre megyünk...egy másik geoládát kutatunk fel...aztán még egyet...és még egyet:)) Így csak benne lesz a lábunkban az a kívánatos 15km:))
2014.02.16.
Ma újra nekiindultunk..két hét kimaradt takonykór miatt...Nem baj,szerencsére nélkülünk is megtartották a túrákat.
Együtt a magyar családokért teljesítménytúra a Budai hegységben.Táv:15 km.
Szintkülönbség :770m. Hűha az meredek...
Reggel hatkor keltem,visszafeküdtem, kikeltem, visszafeküdtem,de aztán egyszer csak nem feküdtem vissza...Összekészítettem a zsákot..pia, banán,almacsipsz...Felkeltettem a Férjet, együtt jól bereggeliztünk aztán gyí. Irány a Hűvösvölgy...Igen, igen még a neve is jelzi, hogy korán reggel itt hűvös van, kesztyű, sapka, kabát...Viszont már az első emelkedő után nincs az a ruha amit nem venne le az ember...Főleg én.
Úgy tudok emelkedőn a fejemen izzadni, mint egy túltöltött kút...Aztán már nem csak a fejemen..hátamon, seggemen, lábamon, talpamon...
Kurva meredek volt.
Először kiköptem a tüdőmet.Aztán a beleimet.
Aztán a jobb és a bal oldali petefészkemet.
És legvégül a nagyon nagyon meredek részen már olyan mély fulladás volt rajtam, hogy a tyúkszemeimet köhögtem fel....
Viszont az idő csodálatos volt,az erdő csodaszép, madarak csiripeltek, kopácsoltak...
Egyszer sem tévedtünk el.Nem veszekedtünk.
Egyetlen nagy tanulság viszont volt az úton..mégpedig az, hogy ha az egyik lábujj már az elején fáj az nemsokára rohadtul fog fájni...
És ez így is volt...Az új túracipő mégsem szuperál valami fényesen..Nyom.Mindig máshol.Mondjuk ez annyiban jó, hogy változatos.De ebben megbékélnék az unalmas és hosszútávú hűdekényelmessel...
Nagyjából tök jól bírtam a távot, a meredekeket is...Pontosan a 12.kilométerig amikor is én meghaltam.Ott abban a pár perceben csak testileg voltam ott,melegem volt, szédültem, még jobban melegem volt, már már hőgutám.De ahogy jött ment is a baj...Én meg utána , mert volt még egy rakás kilométer....
Pontosan 7....Akkor most hogy van ez???Mégse 15??Hát nem.Kissé elmérték.
De nekünk ez nem volt baj, mert nagyjából mindegy volt, hogy 15 vagy 18 vagy 19...a testünk bírta, egyedül a kis lábujj üvöltött...
Igazából nem nagyon nézelődtünk...ahogy szoktuk,rohantunk...A gps mutatta, hogy egy csomó geoláda mellett megyünk el, de most nem törődtünk vele, ma csak egyre tudtunk koncentrálni..csak a túrára...Annyit azért tudunk, hogy érintettük a kisvasút végállomását, a Tündér sziklát,Anna rétet,Normafát,Makkosmáriát,az Erzsébet kilátót,Szépjuhásznét és a Nagy rétet...Juj ez még így leírva is hosszú ...nemhogy gyalog:)))
Összegzés:Jól esett:)) És még az is jól esik, hogy most leszakadnak a vastag lábaim...Mert tudom, hogy ma megtettem a megtehetőt és ilyenkor nagyon boldog vagyok:))))
2014.01.19.
Tegnap este úgy álltunk, hogy vagy túrázunk vagy nem...Reggel pontosan ugyanígy....De inkább a nem felé húzott az ágy....Úgy jött az agyamba a "hülye vagy ha felkelsz" tódulat, hogy én majdnem elhittem....Felkeltem , visszamásztam, felkeltem, visszamásztam....aztán becsuktam a szemem, hogy most ezt mi hanyagoljuk...A Férj beteg magyarázattal....(ilyenkor kedvtelenség esetén tök jól jön a kórság)...
De aztán csak kiugrottunk, összevakaróztunk hamar
Kissé kihalt volt a Margit sziget...kissé lepukkant...nagyon nagyon ködös...vizes...Becsekkoltunk a rajtnál és elkezdtünk térképet olvasni...Én azt gondoltam a Férj tud,de csak térképet nézni tud.....
Így útba igazítottam őt és magamat aztán nekivágtunk a 7 km-es távnak...gyerek túra nehézség, totál szintkülönbség mentes terep...
Ezt úgy dolgoztuk át magunkra, hogy kurva gyorsan gyalogoltunk, néha néha belefutottunk a távba...
Futóból rengeteg volt...abban a csinos kis cicanadrágokban szaladgáltak, ki ki a maga tempójában....Így kívülről vicces volt őket nézni, volt aki szinte repült de több volt aki úgy vonszolta magát, hogy 32-szer néztem utána él e még.....
Nah hát és ott vannak a férfi seggek....Óh hát itt aztán lehet nézelődni:))
Volt olyan segg akinek a gazdája ha 3 milliót adott volna se mentem volna vele moziba....De volt olyan is akinek én adtam volna 3 milliót, hogy vigyen már el bárhova....
Én azt tanácsolom szingli de pasira vágyó nőolvasóimnak nézzenek itt körül....
De ha úgy jobban tetszik ti nézhetitek a fejeket is:)))
Összegzés:
Túl nagy vizuális élményt nem adott, csak és kizárólag sportélménye volt....Ami mondjuk számomra pozitív:))
Ferences kolostorrom,Margit -híd szigetcsúcs, Premontrei kolostor-rom és templom,Domonkos kolostor rom,Szent Margit sírköve útvonalon ment a túra...ami pont annyi, hogy a sziget egyik oldalát és a másik oldalát is végig sétáltuk....
Megvettük a Budapest Kupa kis könyvünket és bele került az első pecsét:)))
(a múltkori nem volt része a Bp. kupának)
Következő menet tervbe véve:))
Az első túráról most nem írok, mert az már történelem. Tavaly ősszel volt a nagy nap..csak úgy hirtelen..25 km...talán ott már szíven cseszett valami érzés, hogy ez jó...Persze akkor még csak annyit tudtam, hogy igen, jó időben jó gyalogolni ...és ha nincs szintemelkedés akkor csúcs szuper...
És akkor innen ugrok is egyből a másodikra ami meghozta a gyönyört, az érzést, a vágyat, azt a vágyat ami folyton azt hajtogatja:Menj, menj, mászd meg a hegyet....
Az első túrát egy ismerős házaspár ajánlotta miközben a sportáruházban éppen túraszerkókat nézegettünk.
Nem beszéltünk meg végül semmit, jó-lehet, hogy megyünk.
De csak egy ígéret volt, egy nem is igazán igazi, hogy megyünk...Semmit nem beszéltünk meg....A túra indulási ideje 7-13 óráig volt lehetséges...De mi pontosan akkor majdnem egymás mellett szálltunk ki Visegrádon a parkolóban a kocsiból....Hát mi ez ha nem jel?????
A túra 10 km-esre volt kiírva de a gps szerint 13 kilométer volt...hegynek fel, aztán le, aztán fel...Gondolom mindenki járt már Visegrádon...magasan van az a Fellegvár:))
Köd volt, sűrű köd...ez egy csöppet nehezítette a sétát, ugyanis fingunk nem volt merre járhatunk...annyit tudtunk csak, hogy erdő...és hogy felfele megyünk....(ezt nem is kellett látni , a lihegésből tudtuk)....Volt pár pont ahol táblákat kellett olvasgatni ahhoz , hogy a túralapon lévő kérdésekre tudjunk választ adni...Így került utunkba a Görgey lépcső,a Görgey -bérc,Zsitvay kilátó,Fellegvár,Bertényi Miklós füvészkert és apró kápolnák......A hegynek fel menetelés nehéz.Ez tény.Lefele is.Főleg ha bokáig ér a sár és csúszik....De mikor mindezeken átverekszi magát az ember, feljut az egyes meredek tetejére az baromi jóleső érzés....És a célt megpillantani az még baromibb érzés....
Tök jó dolgunk volt irány ügyben...Nem kellett a jelzéseket figyelnünk a másik pár srác tagja csinálta helyettünk....Olyan érzés volt, mint mikor a sötétben az autópályán megy valaki előtted pont jó tempóval...Mutatja az utat, Biztonságérzetet adva:))
Az új bakancsom amit az "életem végéig most már túrázni fogok"-ra vettem jól teljesített, egy két lábujjamat cseszte csak szét és a sarkamat egy nagyon picikét...Én ezt a jó kategóriába sorolom, mert nem volt még olyan cipőm soha ami nem törte volna fel egyes talprészeimet...
Összegzés:A talpam (is) egyedi :)))
Összegzés kettő:
Azt állapítottuk meg a Férjjel tökéletes összhangban, hogy nagyon jó , hogy nem a 20 km-es távval kezdtünk ilyen meredek szakaszon, mert még mindig ott lennénk, nagyon lihegnénk és nagyon szidnánk egymás öreganyját....
Negyven éves vagyok.A zumba túl gyors, a jóga pedig túl lassú.
Akkor marad a túra....
Ekkora seggel?Rövid lábakkal? Hát...te tudod Ancikám...
És én tudtam, eldöntöttem,vettem ezt azt és neki indultam...
Na de a franc se tudta , hogy a hegyek ennyire meredekek....
És társad van?Olyan aki értelmezi a jeleket a fákon?
Van, persze, a Férj. A térkép és jelolvasó.
Hogy Ő nem is akar túrázni??
Akkor nincs szex.
Hogy mégis akar?
Akkor induljunk....
