Pipibaba 22

Új nap új túra.Pedig a térd nagyon fáj...nem baj, térdfásli túrabakancs, hátizsákban a megváltó cipő és zizi... 
Óh ha ilyen klasszul menne:) 
De hát reggel fel kell kelni...Lassan ott tartunk, hogy ez a túra legnehezebb része... 
Na de valahogy mindig megerőszakoljuk magunkat,néha a másikunkat is:) 
Kaja, másfél liter víz, kettő alma, kettő banán,almacsipsz mehetünk. 
Gyorsan leadtuk a szavazatunkat aztán irányba vettük a Pálvölgyi barlangot ahonnan a túra indult. 
Odafele eleredt az eső ...és semmi...semmi jaj, semmi baxa meg..nem zavart. 
Talán éppen ezért el is állt és eső nélkül kutyagolhattunk ma 22 kilométert. 
Ja, ja, hahó...22!!!Emeltük a tétet... 
Lehet, hogy kicsit lassú a fejlődésünk ...de annál határozottabb....Reggel indulás előtt tök könnyű volt kimondani a 22-őt...nem sok ez, már majdnem mentünk ennyit.... 
Aztán elindultunk a pálvölgyi úton felfelé.... 
Sok.Sok.Sok a 22. 
Sokk.Sokk.Sokk. 
Kevés induló volt azok egyből megelőznek... 
Férj:Nah,megelőztek. 

Még jó, hogy megelőznek, tudod jól, hogy aki korán indul az ügyes. 

És te akkor?? 

Hát én csak korán indultam.... 
Így hogy korán indulunk van egy olyan érzésem, hogy a kemény maghoz tartozom....De ahogy haladok felfelé egyből érzem, hogy csak a keményen lihegő ziháló maghoz tartozom.... 
Az első kaptató megint oldalba rúg, ilyenkor úgy érzem minden erő ami bennem van kilégzéssel távozik.... 
De nem panaszkodom, nem jajgatok, nem mondom, hogy nyomja a cipő a kis lábujjamat megyek és csak magamban szidom a Férjet... 
Hogy miért pont őt??Hát kit szidjak ha amúgy minden olyan szép??Zöld, színes és illatos... 
A kilátás megint gyönyörű, rengeteg virág,aranyos hozzánk csatlakozó kutyusok... 
Érintettük az Árpád kilátót, Határnyerget, Virágos nyerget, Csúcs hegyet,Milleniumi rétet, Nagy Farkas torkot.... 
Ez nekem így leírva is hosszú...Sok sok monoton kilométer a fák között, hosszú ez így csak egymást látva:) 
A Milleniumi réten picit megpihentünk majd onnan összecsatlakoztunk egy túratárssal... 
Egy életmentő túratárssal...ismeretlennel gyalogolni jó,szinte húz magával a tempója...Ezt már máskor is tapasztaltam ha valakivel megyünk gyorsabbak vagyunk....Ráadásul téma is volt, megbeszéltük a nomád körülmények között zajló xarás minden nehezítő körülményeit aztán mivel választás van kicsit politizáltunk. 
Amúgy a két téma nem túl sokban tér el, szóval mintha nem is váltottunk volna:)) 
Mesélt a sok túrájáról, maraton futásairól,tanácsokkal látott el...úgyhogy innen is köszi..jó húzóerő voltál:)) 
Végül csak felbukkant a cél, a várva várt cél...Még számításba vettük , hogy bemegyünk a barlangba is,de a pénztáros megjegyezte, hogy 500 lépcső van...így hanyatt homlok menekültünk... 
Összegzés: nekem megint hiányzott a víz, kevés volt a másfél liter...Szerencsére megint megmentett a Virágos nyeregben lévő lakókocsis büfés, immár másodszorra.... 
Útvonal:szép volt, jó eltévedésmentes itinerrel 
Időjárás:pont csúcs szuper 
Ellátás:nápolyi, szőlőcukor, célban szendvicsek, üdítő...nekem elég lenne csak vízadomány menet közben kedves rendezők... 
Szintidő:5 óra 
Holnap túratanfolyam, tanulni kellene, de gyalogolni akár meredek akár lejtős az valahogy sokkal jobb:)))

Budaörsi Kopárok....gyors túra...

Ma reggel viszonylag könnyen keltünk bár azért én rákérdeztem biztos ami biztos alapon, hogy nem alszunk inkább???? 
És mivel a válasz nemleges volt kipattantam az ágyból, bekészítettem a hátizsákokat.... 
Kaja mindenképpen kell, ha rövid ha hosszú a táv....Még eddig mindig csak végigcipeltük a gyümölcsöket az úton(kivéve a múlthetin)..és most is... 
És kell egy vödör víz.... 
Budaörsi kopárok...10 kilométer... 
Csak ennyi , mert ma megint rotakapa nap van.... 
Az nálunk olyan mint a Colombo című film..folytatásos..Ma a Rotakapa 3 -at játszották anyósnál....Szerencsére én ma nem szerepeltem csak a fiúk:) 
Megint egy suliból rajtolt a táv...fiatal fiúk lányok vártak minket, minden ment mint a karikacsapás...Vizet kérünk? 
Jaj azt naná.Plusz egy liter víz.Királyság. 
Ma tuti nem itt fogok megdögleni...Pedig de,csak akkor ezt még én nem tudtam. 
Kevés táv, nem sok szintkülönbséggel. 
Csakhogy az nem volt az itinerre írva, hogy a 440 méter emelkedés egy darab emelkedőn lesz....A kisebb meredekek már meg se kottyannak...Se lihegés, se zihálás,nyugiba fel. 
De a nagyobbak hát még ha hosszú is..na az...az a nyomorba dönt. 
Volt egy kurva hosszú és meredek rész...de az is lehet, hogy csak hosszú volt és kicsit meredek csak én éppen akkor rosszabb passzban voltam... 
Ott én kimúltam...ittam, köhögtem, hörögtem, jajgattam magamban és abban reménykedtem, hogy holnap az Alföldön túrázunk... 
A táj ahol gyalogoltunk megint csak nagyon szép volt...Nagyon tájvédelmi körzeten haladtunk át ahol tilos letérni az ösvényről...Elolvastuk a táblát is, hogy miféle állatra/növényre bukkanhatunk...óhhh...Pannon gyík....Hát nem egyből szembe jött???? 
Az, hogy pannon volt e vagy csak sima szép színes gyík nem tudom,de szerette a kamerát és engem, mert sokáig bámult rám, én sokáig bámultam rá. 
Beszéltem is hozzá,talán még egy jövőheti randiban is megegyeztünk,de ez nem biztos, mert ma elég szarul tudtam gyíkul.... 
Ma is böngésztük a térképet,mikor mit látunk,merre lejt, és hány fokra van ....Na szóval ma érintettük az Odvas hegyet, Kőhegyet, Piktortégla üregeket... 
Nagyon szép kilátás volt Budapestre, sok sok színes szikla, útközben ellátás(csoki),gyönyörű idő....nem kellett ennél több...Ja de, még a végén az oklevél... 
Nagyon hamar végeztünk, két óra alatt, pedig sok helyen megálltunk, mégis valahogy ma úgy ment mint az a túrázók nagykönyvében meg van írva... 
A cipőm nyomott,de ma még az se zavart... 
Szerelem ez már:) 
Elindultunk a kocsihoz amikor hozzánk szólt egy srác hogy merre??? 
Útbaigazítottuk...arra menjetek....Mi meg átszaladtunk az úton a kocsihoz......Ők szintén...Na mi van ti kocsival túráztok????-kérdezte... 
Mi van apukám,varázsgombát nyaltál???Mi már végeztünk... 
Istenem, még sosem csodált minket senki egy 10 kilométeres túra után....Hogy ők gratulálnak nekünk,főleg azért mert tuti hajnalban indultunk,és már végeztünk is, frissek vagyunk... 
Hol vetted a gombát???Maradt még????-csak ez járt a fejemben meg az , hogy ne röhögjek túl hangosan..
Összegzés:
Útvonal tetszetős/szervezés szuper-ellátás kívánalmon felüli/idő csuda jó/táv marha rövid/fáradtsági fok nulla/következő túra kívánalom óriási....

 

Óbudai határtúra 15 km...

Mindegyik lábam fáj....És akkor ide egyből be is szúrom megint a vándorszínész egyik nekem teccő mondatát: 
Olyanok a lábaim mintha nem az enyémek lennének,különálló életet élnek.. mégis nekem fájnak.... 
Fájó térddel indultam ma neki a túrának és valahogy nem múlt el...Pedig én azt gondoltam ez a gyógyír erre a bajra:) 
Na de kezdem a reggeli hajcihővel... 
Éjjel óraátállítás..mégis sima kelés...ágyból ki, reggeli,zsákba csak a minimális 2 banán, egy bazi alma, egy literes víz, egy fél literes víz, a gps és egy pótcipő.... 
Megérkeztünk az iskolához ahonnan a túra indult, veszem ki a hátizsákomat...csurom víz...alatta a kabátom is...Bassza a meg a világ, folyik a nagy víz...kiraktam, maradt fél liter. 
A fél liter már így leírva is kevés nekem, hát még akkor ha tudom milyen soká fogok én most menetelni egyre csak fel fel messzire el... 
A normális életben nem iszok sok vizet, szinte sosem vagyok szomjas..De ha tudom, hogy nincs vízvételezési lehetőség akkor megiszom a kis vizemet és utána simán szomjan halok...nagyjából azonnal. 
Az idő csodaszép volt reggel is...Ez egy túrához nagy löketet ad...erőt,kilométer-kívánalmat,boldogságot, mosolyt...pill táncolok egyet aztán folytatom... 
Khmmm..nem tudok, fáj a lábam:) 
És itt jön a képbe a Férj...aki az élet csodagyönyörű pillanatait a puszta létével agyon tudja taposni. 
Ahogy elindultunk nekem esett, hogy hol van az iránytűje:))Vagyis az új tájolója.... 
Hát otthon...Minek hoztam volna amikor van térképünk, van itinerünk és van gps szerkezetünk útvonallal?????És egyáltalán ki a lófaxot érdekel, hogy merre van észak????? 
Tegnap mondtam, hogy ma minden zavaró gondolatot, szomorúságot, hiányérzetet leteszek valahol itt a hegyen....Leteszem, rábaxok egy nagyobbfajta szikla darabot aztán elfutok.... 
De mekkora sziklát kell ma emelnem ami alatt elfér a Férj????? 
Na de a méreg jön aztán hamar tovaszalad nálunk....Az út eleje rögtön egy keresztúttal kezdődött aztán egy baromi nagy emelkedővel....És onnan már megint ahogy szokott csak ma megsokszorozódva jött a csoda.... 
Olyan csodaszép helyen ment az útvonal, hogy én nem csak gondoltam de ki is mondtam:Ez majdnem szebb mint az Alpok....(ez az út vége felé el is tűnt mert a csodát felváltotta a szokásos gondozatlan koszos erdő,és én a panelpanorámát észre se vettem-teljesen másra fókuszáltam) 
Az út közben előkerült a Budai hegy térkép is, muszáj volt ...tanulni kell holnapra a tanfolyamra...Nézegettük mikor hol járunk, hol van árok, nyereg, szikla, kúp, metsződés, horhos... 
Az első pecsételőpontnál észleletem, hogy a táskából nagyon csöpög a víz...Hmmm....A jó vizet tettem ki, a folyós palackot pedig hoztam...A fél liter vizünkből már csak negyed volt...Jézus Máriám mi lesz velem???? 
Még hátravan 17 kilométer lefelé és felfele... 
A végén szoktam összegezni de most itt teszem.. 
Összegzés:Ma kimondottam kurva meredek volt a hegy...Olyan igazán erőt kifacsaró, tüdőt tönkretevő, lihegésgeneráló.... 
Érintettük Kiscelli kastélyt,Remete-hegyet,Hármashatár-hegyet,Vihar- hegyet,Virágos- nyerget,Csúcs -hegyi nyerget,Gückler sziklát.... 
Az első igazán szunyókálásra hívó hely a Hármashatár-hegy egyik gyönyörű panorámájú púpján volt.Ide mi leheveredtünk, megettük az összes gyümölcsünket, megittuk az összes vizünket...aztán szomjan döglöttem a tudattól, hogy vége nincs víz. 
De végül megmentettek. 
Méghozzá egy üvegtirgis2 stílusú büfé az üvegtigris2 szerű eladójával... 
Arra hogy vizet kértem ő csak ennyit mondott:Jézusom, öngyilkos akarsz lenni???A lova pedig majdnem megharapott....Jó jó jó visszafelé sört kérek majd.... 
A cipőm már reggel, még otthon indulásnál nyomott, így még otthon a régire váltottam.Arra amelyik viszont az 5.kilométernél kezd nyomni...És tényleg.Ezt a boltban anno tuti beprogramozták. 
Megjött a nagyjából 5.kilométer és én majd beszartam a fájdalomtól, az ujjaimról szépen lehúzta a bőrt... 
Hóhó de itt jön a képbe a pótcipő...nemrég vettem egy Adidas hajócipőt...hajónk ugyan nincsen de még lehet...a cipő már megvan hozzá. 
Azért vettem meg mert 5 deka, széles a lábfeje, rám van szabva...A csámpás tyúkszemes lábaimra. 
Arra viszont nem gondoltam, ha átcserélem a cipőt, cipelhetem az óriásbakancsot a zsákomban.... 
Fogytak a kilométerek, egyre fogytak a csodatájak, jött a koszos erdő, a jajgatás az én számból, aztán már a Férj szájából is...És jött a meredek sziklás fal. 
Ott muszáj volt visszavennem a túracipőt, mert a tök sima talpú hajócipőmben túl gyorsan szánkáztam volna le a hegy aljába...na itt volt egy nyugdíjas csoport amiből egy nénihölgy megmakacsolta magát és azt mondta ő itt nem megy le...Két út is volt, egyik szarabb mint a másik tényleg, de ő nem.Marad. 
És egyre csak azt hajtogatta, ti menjetek csak, nem probléma, nem probléma hogy maradok. 
Nekem itt kissé fülig ért a szám...Nem probléma??? 
Szerintem kurva nagy probléma egy hegy tetején maradni.... 
Mi végül továbbgurultunk, remélem a néni is lejutott épségben.... 
A túra vége felé mint mindig kicsit eltévedtünk,de mivel ott volt a gps az mutatta az irányt.Bokron át, gödrökön át végül elértük a célt...Átvettük az okleveleket, benyomtunk 2 kisebb szelet paleos zsíros kenyeret....Ami minden hátrány ellenére asszem életet mentett most.... 
Innen még 3 kilométerre volt a kocsi, mi azt is gyalog tettük meg, pedig a villamos ott döcögött mellettünk....Olyan csodaszépnek tűnt, istenem....nem gondoltam hogy lesz olyan pillanat amikor egy villamos is széppé és kívánatossá változik... 
Így összesen 19 kilométer lett a mai út,a sok nézelődés miatt éppen 5 perccel a szintidőn belül teljesítettük...A táv nem volt túl hosszú, de annál meredekebb...de inszalag fájós térddel pont elég volt...És ahogy most érzem:Talán kicsit még sok is...
Még mindig csak kezdők vagyunk.....hogy mikor javul a helyzet nem tudom,de az igyekezet nagyjából megvan:)))

Együtt a magyar családokért....j

nemsokára

Kis -kőfej 11km

Kicsit félve írom le, hogy ma a rövidebb távot választottuk,de várt még ránk egy óriás kert rotációs kapával való feldarálása...Szóval kifogás ide kifogás oda az igazság az, hogy a táv még kimondva sem hosszú...sőt kimondva meglehetősen karcsú:)
Reggel. Ééééébresztőőőőő!
Még mindig nem természetes, hogy vasárnap reggel azért keljünk ki az ágyból, hogy bakancsot húzzunk és emelkedőkön vonszoljuk fel magunkat.
A természetes az, hogy a telefont lenyomom és jó messzire elhajítom az ágytól,a másik oldalamra fordulok és alszok tovább.. álmomban pedig tovább dúdolom, hogy fárasztó egy reggel nem kelek fel, nem kelek fel, nem megyek el, alszom tovább, fárasztó egy reggel nem kelek fel...Ennek a sok elhajigálásnak köszönhetem azt, hogy már csak nagyon halkan tud csörögni szóval jobb ha egyből kikelek az ágyból amikor véletlenül meghallom, hogy éppen ébreszt....
Ki is keltünk, gyorsan összeszedtük magunkat, víz, almacsipsz,banán, körte...kell kaja erre a hosszú menetre...Fél kilencre értünk a rajthoz.HIBA.HIBA.HIBA.
Parkoló tele, hosszú sor.Hosszú várakozás.Morgások.
Nem én morogtam, nekem ez volt az első hosszabb becsekkolásom, így még ez is újdonság volt.
Mikor ma reggel otthonról elindultunk azt beszéltük meg a Férjjel, hogy ma lassan megyünk, minden útba eső kápolnát, forrást megnézünk.Eddig minden túránkat végig loholtuk, vagy éjszaka volt és nem láttunk semmit...szóval ma majd mi itt nézelődni fogunk....De!!Mire megkaptuk az itinert annyi idő elment, hogy már csak az zakatolt a fejünkben, hogy még ma anyósnál  kapálni is kell , ötkor színház...na baszki szedjük a lábunkat.Fél kilenckor álltunk be a sorba és kilenc óra 25 perckor rajtoltunk...Mivel a táv meglehetősen rövid volt, fő pontokat, látványosságokat nem érintettünk amit különösképp kiemelhetnék,
egyedül a Tündér -szikla volt az ahol megálltunk egy szuszra meg egy rácsodálkozásra...gyönyörű napos időben Budapest csodaszép!!
A cél előtt nagyjából egy kilométerrel felsóhajtottam, hogy :Hát azért csak jó lenne hóvirágot látni!!!
Óhh ha a lottó ötös -re is elég lenne egy hangosabb óhaj.....Jobb oldalt bal oldalt hirtelen millió hóvirág:))))
Összegzés: Egyre jobban bírom a hegyet....lihegek.de nagyon.A Férj szerint az én hörgésemet mindenki hallja, aki mögöttem van 2 kilométerrel és az is aki előttem kettővel.De már nem zavar...
Az itiner leírás tökéletes volt,az idő csodaszép,az erdő kezd színesedni,a cél ellátás szuper, az oklevél szép....szóval én egy nagy köszit küldenék a szervezőknek annyi üzenettel, hogy legközelebb is mindent így csak majd én ráírom a nevemet az igazolófüzetre :)))
A távot 2 óra 10 perc alatt teljesítettük, ez nem tudom jó idő e vagy sem, nekem úgy tűnt ma szuperül ment csöppnyi fáradtsággal.
Ideje lenne hosszabbakat bevállalni:))