Volt színházjegyünk pontosan hét órára és volt egy túra előnevezésünk pontosan hét órára.
Akkor hova??
Na de kérdés ez azoknak akik ennek az évnek a SPORT vezényszót adták???
Nem.Nem kérdés.Túra.
Színházjegy átadva a Lógyereknek aki holnap a jegyért cserébe köteles ide a blogra felvezetni az őt megtámadó érzéseket a darab által...
Tegnap este röpke kettő óra alatt beprogramoztam a gps-t, nyomvonal, kaland, geoládák kinézve.
(geoláda program az út első méterénél törölve nem-látok-semmit akkor hogy a francba találnék meg most itt egy ládát???- érzés miatt)
Négy darab fejlámpa két fejre és egy darab sima elemlámpa négy kézbe....Valaki itt nem tud számolni...
Ja, ja.A Férj.A térképolvasó...azaz a térképnéző.
Hátizsákba alma, banán,alma csipsz, lityi víz...indulhatunk.
Sok sok ember a rajtnál..ez jó jel..Ennyi ember közül csak van aki tudja az utat koromsötétben is.
Egy pár szó a sötétről:Aki szemüveges, vagy nem lát jól annak azt szokták mondani nem baj, majd hozzászokik a szemed a sötéthez.
Háááát a francokat szokik hozzá.Ahhoz szokok én hozzá, hogy nem látok semmit.
Ezen a helyzeten picit rontanak az elég sűrűn felbukkanó szikladarabok, kiálló vasrudak, szanaszéjjel heverő fadarabok...
Fejlámpa a fejen, nálam az se segít...ellenben az a sok emberke aki előttünk mendegél lámpákkal, na az segít.
A túra neve:
Boldog Báthory László emléktúra.Éjszakai teljesítménytúra.
Rajt: Szépjuhászné étterem....Itt egyből nyomunk is egy sötétben pislantást, mert a lámpás sokadalom mellett valószínűleg mindig lenne valaki, aki éppen bevilágítaná nagyra nőtt hátsó fertályomat, én meg ezzel nem akarom sokkolni a túratársakat, elég nekik a sötét, az is elég rémisztő...nem???
Első benyomás:Sötét van.Nagy a sár.Kurva nagy a sár.
De nem baj,repesztünk, kis csúszkálások tarkítják csak utunkat.
Első megálló a Báthory -barlang,onnan egy sziklás meredeken át, jó hosszan felvonszoljuk magunkat az Erzsébet kilátóig.
És ide be is másolhatom a blogcímet: Huhdemeredekezahegy....Mert az, nekem rohadt meredek.
Én a tök egyenes utakat szeretem..esetleg a lejtőt...Ilyenkor se levegő,orr bedugul,teljesen halálközeli élmény, főleg így sötétben...Még az is lehet, hogy néhány percben tényleg nem éltem...
Az Erzsébet kilátónál pont elcsíptünk egy pici beszélgetést, ahol is elhangzott az a mondat, hogy én ezt a túrát csukott szemmel is végig tudom vinni....Hóhhhó akkor megvannak az új túravezetőink.
Becsatlakoztunk mögéjük, egy idősebb és egy fiatalabb pasi, jó tempóval, hosszú lábakkal.
Na köszi.Nem lehetne lassabban???
Nem , nem lehetett.Ők nem azért voltak itt,hogy engem vonszoljanak, arra ott volt a Férj.
Aki viszont magát is alig vonszolta.Az egész napos állós meló után valahogy nehezebb volt minden..minden emelkedő, minden lejtő, minden egyenes...
Még útba ejtettük a Szent Anna kápolnát, volt egy kódunk a Széher és a Lipótmezei út találkozásánál, volt egy rövidebb meredek szakasz és kész...
Az utolsó útszakaszt mi négyen, a csukott szemű vezetőinkkel egy másik úton tettük meg,de a végén amikor megmásztuk az utolsó lépcsőket és én beazonosítottam, hogy ez a Szépjuhászné csak hátulról, akkor nekem ott mára már megvolt az orgazmus.
Az a jóleső, túra utáni,nah kész vagyok érzés.És ma elmondhatom, hogy tényleg készen voltam, sokkal sokkal fárasztóbb volt este meló után csatangolni, mint reggel ....
A gps szerint majdnem 12 kilométer volt az út, van egy gyönyörű meredekségmutatós rajzom, nyomvonalam, kalandom,amit ide fel is tölthetnék ha tudnám hogy kell...
És még valami: innen köszönjük a vezetést a két túravezetőnknek, de azé máskor egy picit lassabban ha lehet:)))
Ezen kívül köszönjük a lehetőséget a szervezőknek, hogy ilyen klassz túrát találtak ki, és magunknak is köszönjük, hogy álltuk a sarat:)))
Az út elején még tervben volt a kora reggeli Budai túra ,de asszem, inkább megkeressük a harmadik geoládánkat itt a környéken :))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése