Óbudai határtúra 15 km...

Mindegyik lábam fáj....És akkor ide egyből be is szúrom megint a vándorszínész egyik nekem teccő mondatát: 
Olyanok a lábaim mintha nem az enyémek lennének,különálló életet élnek.. mégis nekem fájnak.... 
Fájó térddel indultam ma neki a túrának és valahogy nem múlt el...Pedig én azt gondoltam ez a gyógyír erre a bajra:) 
Na de kezdem a reggeli hajcihővel... 
Éjjel óraátállítás..mégis sima kelés...ágyból ki, reggeli,zsákba csak a minimális 2 banán, egy bazi alma, egy literes víz, egy fél literes víz, a gps és egy pótcipő.... 
Megérkeztünk az iskolához ahonnan a túra indult, veszem ki a hátizsákomat...csurom víz...alatta a kabátom is...Bassza a meg a világ, folyik a nagy víz...kiraktam, maradt fél liter. 
A fél liter már így leírva is kevés nekem, hát még akkor ha tudom milyen soká fogok én most menetelni egyre csak fel fel messzire el... 
A normális életben nem iszok sok vizet, szinte sosem vagyok szomjas..De ha tudom, hogy nincs vízvételezési lehetőség akkor megiszom a kis vizemet és utána simán szomjan halok...nagyjából azonnal. 
Az idő csodaszép volt reggel is...Ez egy túrához nagy löketet ad...erőt,kilométer-kívánalmat,boldogságot, mosolyt...pill táncolok egyet aztán folytatom... 
Khmmm..nem tudok, fáj a lábam:) 
És itt jön a képbe a Férj...aki az élet csodagyönyörű pillanatait a puszta létével agyon tudja taposni. 
Ahogy elindultunk nekem esett, hogy hol van az iránytűje:))Vagyis az új tájolója.... 
Hát otthon...Minek hoztam volna amikor van térképünk, van itinerünk és van gps szerkezetünk útvonallal?????És egyáltalán ki a lófaxot érdekel, hogy merre van észak????? 
Tegnap mondtam, hogy ma minden zavaró gondolatot, szomorúságot, hiányérzetet leteszek valahol itt a hegyen....Leteszem, rábaxok egy nagyobbfajta szikla darabot aztán elfutok.... 
De mekkora sziklát kell ma emelnem ami alatt elfér a Férj????? 
Na de a méreg jön aztán hamar tovaszalad nálunk....Az út eleje rögtön egy keresztúttal kezdődött aztán egy baromi nagy emelkedővel....És onnan már megint ahogy szokott csak ma megsokszorozódva jött a csoda.... 
Olyan csodaszép helyen ment az útvonal, hogy én nem csak gondoltam de ki is mondtam:Ez majdnem szebb mint az Alpok....(ez az út vége felé el is tűnt mert a csodát felváltotta a szokásos gondozatlan koszos erdő,és én a panelpanorámát észre se vettem-teljesen másra fókuszáltam) 
Az út közben előkerült a Budai hegy térkép is, muszáj volt ...tanulni kell holnapra a tanfolyamra...Nézegettük mikor hol járunk, hol van árok, nyereg, szikla, kúp, metsződés, horhos... 
Az első pecsételőpontnál észleletem, hogy a táskából nagyon csöpög a víz...Hmmm....A jó vizet tettem ki, a folyós palackot pedig hoztam...A fél liter vizünkből már csak negyed volt...Jézus Máriám mi lesz velem???? 
Még hátravan 17 kilométer lefelé és felfele... 
A végén szoktam összegezni de most itt teszem.. 
Összegzés:Ma kimondottam kurva meredek volt a hegy...Olyan igazán erőt kifacsaró, tüdőt tönkretevő, lihegésgeneráló.... 
Érintettük Kiscelli kastélyt,Remete-hegyet,Hármashatár-hegyet,Vihar- hegyet,Virágos- nyerget,Csúcs -hegyi nyerget,Gückler sziklát.... 
Az első igazán szunyókálásra hívó hely a Hármashatár-hegy egyik gyönyörű panorámájú púpján volt.Ide mi leheveredtünk, megettük az összes gyümölcsünket, megittuk az összes vizünket...aztán szomjan döglöttem a tudattól, hogy vége nincs víz. 
De végül megmentettek. 
Méghozzá egy üvegtirgis2 stílusú büfé az üvegtigris2 szerű eladójával... 
Arra hogy vizet kértem ő csak ennyit mondott:Jézusom, öngyilkos akarsz lenni???A lova pedig majdnem megharapott....Jó jó jó visszafelé sört kérek majd.... 
A cipőm már reggel, még otthon indulásnál nyomott, így még otthon a régire váltottam.Arra amelyik viszont az 5.kilométernél kezd nyomni...És tényleg.Ezt a boltban anno tuti beprogramozták. 
Megjött a nagyjából 5.kilométer és én majd beszartam a fájdalomtól, az ujjaimról szépen lehúzta a bőrt... 
Hóhó de itt jön a képbe a pótcipő...nemrég vettem egy Adidas hajócipőt...hajónk ugyan nincsen de még lehet...a cipő már megvan hozzá. 
Azért vettem meg mert 5 deka, széles a lábfeje, rám van szabva...A csámpás tyúkszemes lábaimra. 
Arra viszont nem gondoltam, ha átcserélem a cipőt, cipelhetem az óriásbakancsot a zsákomban.... 
Fogytak a kilométerek, egyre fogytak a csodatájak, jött a koszos erdő, a jajgatás az én számból, aztán már a Férj szájából is...És jött a meredek sziklás fal. 
Ott muszáj volt visszavennem a túracipőt, mert a tök sima talpú hajócipőmben túl gyorsan szánkáztam volna le a hegy aljába...na itt volt egy nyugdíjas csoport amiből egy nénihölgy megmakacsolta magát és azt mondta ő itt nem megy le...Két út is volt, egyik szarabb mint a másik tényleg, de ő nem.Marad. 
És egyre csak azt hajtogatta, ti menjetek csak, nem probléma, nem probléma hogy maradok. 
Nekem itt kissé fülig ért a szám...Nem probléma??? 
Szerintem kurva nagy probléma egy hegy tetején maradni.... 
Mi végül továbbgurultunk, remélem a néni is lejutott épségben.... 
A túra vége felé mint mindig kicsit eltévedtünk,de mivel ott volt a gps az mutatta az irányt.Bokron át, gödrökön át végül elértük a célt...Átvettük az okleveleket, benyomtunk 2 kisebb szelet paleos zsíros kenyeret....Ami minden hátrány ellenére asszem életet mentett most.... 
Innen még 3 kilométerre volt a kocsi, mi azt is gyalog tettük meg, pedig a villamos ott döcögött mellettünk....Olyan csodaszépnek tűnt, istenem....nem gondoltam hogy lesz olyan pillanat amikor egy villamos is széppé és kívánatossá változik... 
Így összesen 19 kilométer lett a mai út,a sok nézelődés miatt éppen 5 perccel a szintidőn belül teljesítettük...A táv nem volt túl hosszú, de annál meredekebb...de inszalag fájós térddel pont elég volt...És ahogy most érzem:Talán kicsit még sok is...
Még mindig csak kezdők vagyunk.....hogy mikor javul a helyzet nem tudom,de az igyekezet nagyjából megvan:)))

Együtt a magyar családokért....j

nemsokára

Kis -kőfej 11km

Kicsit félve írom le, hogy ma a rövidebb távot választottuk,de várt még ránk egy óriás kert rotációs kapával való feldarálása...Szóval kifogás ide kifogás oda az igazság az, hogy a táv még kimondva sem hosszú...sőt kimondva meglehetősen karcsú:)
Reggel. Ééééébresztőőőőő!
Még mindig nem természetes, hogy vasárnap reggel azért keljünk ki az ágyból, hogy bakancsot húzzunk és emelkedőkön vonszoljuk fel magunkat.
A természetes az, hogy a telefont lenyomom és jó messzire elhajítom az ágytól,a másik oldalamra fordulok és alszok tovább.. álmomban pedig tovább dúdolom, hogy fárasztó egy reggel nem kelek fel, nem kelek fel, nem megyek el, alszom tovább, fárasztó egy reggel nem kelek fel...Ennek a sok elhajigálásnak köszönhetem azt, hogy már csak nagyon halkan tud csörögni szóval jobb ha egyből kikelek az ágyból amikor véletlenül meghallom, hogy éppen ébreszt....
Ki is keltünk, gyorsan összeszedtük magunkat, víz, almacsipsz,banán, körte...kell kaja erre a hosszú menetre...Fél kilencre értünk a rajthoz.HIBA.HIBA.HIBA.
Parkoló tele, hosszú sor.Hosszú várakozás.Morgások.
Nem én morogtam, nekem ez volt az első hosszabb becsekkolásom, így még ez is újdonság volt.
Mikor ma reggel otthonról elindultunk azt beszéltük meg a Férjjel, hogy ma lassan megyünk, minden útba eső kápolnát, forrást megnézünk.Eddig minden túránkat végig loholtuk, vagy éjszaka volt és nem láttunk semmit...szóval ma majd mi itt nézelődni fogunk....De!!Mire megkaptuk az itinert annyi idő elment, hogy már csak az zakatolt a fejünkben, hogy még ma anyósnál  kapálni is kell , ötkor színház...na baszki szedjük a lábunkat.Fél kilenckor álltunk be a sorba és kilenc óra 25 perckor rajtoltunk...Mivel a táv meglehetősen rövid volt, fő pontokat, látványosságokat nem érintettünk amit különösképp kiemelhetnék,
egyedül a Tündér -szikla volt az ahol megálltunk egy szuszra meg egy rácsodálkozásra...gyönyörű napos időben Budapest csodaszép!!
A cél előtt nagyjából egy kilométerrel felsóhajtottam, hogy :Hát azért csak jó lenne hóvirágot látni!!!
Óhh ha a lottó ötös -re is elég lenne egy hangosabb óhaj.....Jobb oldalt bal oldalt hirtelen millió hóvirág:))))
Összegzés: Egyre jobban bírom a hegyet....lihegek.de nagyon.A Férj szerint az én hörgésemet mindenki hallja, aki mögöttem van 2 kilométerrel és az is aki előttem kettővel.De már nem zavar...
Az itiner leírás tökéletes volt,az idő csodaszép,az erdő kezd színesedni,a cél ellátás szuper, az oklevél szép....szóval én egy nagy köszit küldenék a szervezőknek annyi üzenettel, hogy legközelebb is mindent így csak majd én ráírom a nevemet az igazolófüzetre :)))
A távot 2 óra 10 perc alatt teljesítettük, ez nem tudom jó idő e vagy sem, nekem úgy tűnt ma szuperül ment csöppnyi fáradtsággal.
Ideje lenne hosszabbakat bevállalni:))

A harmadik, a negyedik és az ötödik geoláda...

A péntek éjszakai jaj de fárasztó túra után azt gondoltam én egy napot most döglök.
De úgy hosszan, ki sem kelve az ágyból...Egy baj volt csak ezzel a gondolattal...A programozás nem sikerült, az agyam nem vette a jelet,reggel hétkor kipattantam az ágyból...na és ha kipattantam akkor jó lenne egyből pattintani magamhoz egy Férjet is és indulhatunk.
Na de hova is???
Lááádááázni!!
Tesóm ideadta a skacokat úgyhogy először felszaladtunk a Kálváriára a régi geodobozt megmutatni nekik.
Balus kissé csámpás, kissé aprócska még,nem szeret gyalogolni, de most azt mondta, hogy ő egy igazi hegymászó,úgyhogy ne kerülgessünk lankás részek felé, menjünk a nagyon  nagyon meredeken:)))
Nagyon tetszett nekik ahogy az erdőben keresgéltük a dobozt, az még jobban mikor megtaláltuk és voltak benne pici ajándékok ....
Na de ez csak a kezdet volt, egy kis bemelegítő kör...Jött a kistarcsai élményösvényes láda megkeresése...
Hmmm....kissé kezdők vagyunk.
Mindenben ami a túrázáshoz és mindenben ami a geoládás dolgokhoz kötődik.
Nem gondolkodunk előre, jön az ötlet vagy a hívó szó és mi megyünk.
A kistarcsai élményösvényt hamar megtaláltuk.Élménynek nem tudom nevezni hacsak valaki nem szereti a totál mocskos, szemetes, ganéjösvényt.Volt ráadásként pár rosszképű bodzagyűjtögető is az erdőben, szóval gps a zsebbe, és tegyünk úgy mintha mi itt se lennénk.A láda meg le van szarva, csak húzzunk innen....
Na de ha már ott vagyunk, és csak 4 m, három méter, egy méter....gyorsan keressük meg aztán zizi....
Keresztül kasul, szúrós bokron, kidőlt fán, szarkupacon,sehol semmi.
Ott akkor már éreztük, hogy esetleg elolvashattuk volna, hogy mit is kell keresnünk.
Telefon, Lógyerek, fél fenyőfa, vállmagasság, apró doboz,de ez egy multiláda, nem baj???
Hááát, nem .Még jobb.Ha kettő van nagyobb az esély..nem??
De esély az nem volt.Mert a láda állítólag kigyulladt még sok sok évvel ezelőtt és már csak a (ki)hűlt helye volt ott....
Jó akkor irány a következő láda...Kistarcsa hírességei....Multiláda. Óh istenem.Kell ez nekünk???
A láda első jelszója egy szobor bal oldalán volt felvésve, oké, teljesítve.
Jött a multi feladat másik része...De hogy hova kell menni pontosan és minek az megint nem volt benne a gps-ben...Úgyhogy lefotóztuk az összes szobrot, az összes emléktáblát jobbról balról ,

majd hazagyalogoltunk és elolvastuk mi is lett volna a feladat:))

Összegzés: 10 kilométer, egy vízhólyag, Kistarcsa hol lepukkant-hol szebb, az élményösvény lepusztítva-ami bazi nagy kár, mert gyönyörű kis hely lehetne,geoláda megtalálás bejelentés nulla, lábfájás, seggcsont fájdalom,csípőfájdalom, Pónilovak,és Béla aki nálunk szokott besegíteni ott messze az erdő közepén cangázott és mikor megkérdeztük tőle, hogy mégis mi a lófenét keres itt, ő azt mondta, hogy minket.
Nah szóval ő ránk talált, de mi még messze nem találtunk magunkra, sok sok tanulás kell még mire majd azt mondhatom, hogy igen, mi egy túrás pár vagyunk, barátunk a természet, barátunk a hegy, barátunk a rét, barátunk a sár, barátunk a napsütés és az eső....De a hit az megvan, az akarat megvan és megvan az új ttt túranaptár is , gyönyörű könyv,hát  mi kell még??????