Olyanok a lábaim mintha nem az enyémek lennének,különálló életet élnek.. mégis nekem fájnak....
Fájó térddel indultam ma neki a túrának és valahogy nem múlt el...Pedig én azt gondoltam ez a gyógyír erre a bajra:)
Na de kezdem a reggeli hajcihővel...
Éjjel óraátállítás..mégis sima kelés...ágyból ki, reggeli,zsákba csak a minimális 2 banán, egy bazi alma, egy literes víz, egy fél literes víz, a gps és egy pótcipő....
Megérkeztünk az iskolához ahonnan a túra indult, veszem ki a hátizsákomat...csurom víz...alatta a kabátom is...Bassza a meg a világ, folyik a nagy víz...kiraktam, maradt fél liter.
A fél liter már így leírva is kevés nekem, hát még akkor ha tudom milyen soká fogok én most menetelni egyre csak fel fel messzire el...
A normális életben nem iszok sok vizet, szinte sosem vagyok szomjas..De ha tudom, hogy nincs vízvételezési lehetőség akkor megiszom a kis vizemet és utána simán szomjan halok...nagyjából azonnal.
Az idő csodaszép volt reggel is...Ez egy túrához nagy löketet ad...erőt,kilométer-kívánalmat,boldogságot, mosolyt...pill táncolok egyet aztán folytatom...
Khmmm..nem tudok, fáj a lábam:)
És itt jön a képbe a Férj...aki az élet csodagyönyörű pillanatait a puszta létével agyon tudja taposni.
Ahogy elindultunk nekem esett, hogy hol van az iránytűje:))Vagyis az új tájolója....
Hát otthon...Minek hoztam volna amikor van térképünk, van itinerünk és van gps szerkezetünk útvonallal?????És egyáltalán ki a lófaxot érdekel, hogy merre van észak?????
Tegnap mondtam, hogy ma minden zavaró gondolatot, szomorúságot, hiányérzetet leteszek valahol itt a hegyen....Leteszem, rábaxok egy nagyobbfajta szikla darabot aztán elfutok....
De mekkora sziklát kell ma emelnem ami alatt elfér a Férj?????
Na de a méreg jön aztán hamar tovaszalad nálunk....Az út eleje rögtön egy keresztúttal kezdődött aztán egy baromi nagy emelkedővel....És onnan már megint ahogy szokott csak ma megsokszorozódva jött a csoda....
Olyan csodaszép helyen ment az útvonal, hogy én nem csak gondoltam de ki is mondtam:Ez majdnem szebb mint az Alpok....(ez az út vége felé el is tűnt mert a csodát felváltotta a szokásos gondozatlan koszos erdő,és én a panelpanorámát észre se vettem-teljesen másra fókuszáltam)
Az út közben előkerült a Budai hegy térkép is, muszáj volt ...tanulni kell holnapra a tanfolyamra...Nézegettük mikor hol járunk, hol van árok, nyereg, szikla, kúp, metsződés, horhos...
Az első pecsételőpontnál észleletem, hogy a táskából nagyon csöpög a víz...Hmmm....A jó vizet tettem ki, a folyós palackot pedig hoztam...A fél liter vizünkből már csak negyed volt...Jézus Máriám mi lesz velem????
Még hátravan 17 kilométer lefelé és felfele...
A végén szoktam összegezni de most itt teszem..
Összegzés:Ma kimondottam kurva meredek volt a hegy...Olyan igazán erőt kifacsaró, tüdőt tönkretevő, lihegésgeneráló....
Érintettük Kiscelli kastélyt,Remete-hegyet,Hármashatár-hegyet,Vihar- hegyet,Virágos- nyerget,Csúcs -hegyi nyerget,Gückler sziklát....
Az első igazán szunyókálásra hívó hely a Hármashatár-hegy egyik gyönyörű panorámájú púpján volt.Ide mi leheveredtünk, megettük az összes gyümölcsünket, megittuk az összes vizünket...aztán szomjan döglöttem a tudattól, hogy vége nincs víz.
De végül megmentettek.
Méghozzá egy üvegtirgis2 stílusú büfé az üvegtigris2 szerű eladójával...
Arra hogy vizet kértem ő csak ennyit mondott:Jézusom, öngyilkos akarsz lenni???A lova pedig majdnem megharapott....Jó jó jó visszafelé sört kérek majd....
A cipőm már reggel, még otthon indulásnál nyomott, így még otthon a régire váltottam.Arra amelyik viszont az 5.kilométernél kezd nyomni...És tényleg.Ezt a boltban anno tuti beprogramozták.
Megjött a nagyjából 5.kilométer és én majd beszartam a fájdalomtól, az ujjaimról szépen lehúzta a bőrt...
Hóhó de itt jön a képbe a pótcipő...nemrég vettem egy Adidas hajócipőt...hajónk ugyan nincsen de még lehet...a cipő már megvan hozzá.
Azért vettem meg mert 5 deka, széles a lábfeje, rám van szabva...A csámpás tyúkszemes lábaimra.
Arra viszont nem gondoltam, ha átcserélem a cipőt, cipelhetem az óriásbakancsot a zsákomban....
Fogytak a kilométerek, egyre fogytak a csodatájak, jött a koszos erdő, a jajgatás az én számból, aztán már a Férj szájából is...És jött a meredek sziklás fal.
Ott muszáj volt visszavennem a túracipőt, mert a tök sima talpú hajócipőmben túl gyorsan szánkáztam volna le a hegy aljába...na itt volt egy nyugdíjas csoport amiből egy nénihölgy megmakacsolta magát és azt mondta ő itt nem megy le...Két út is volt, egyik szarabb mint a másik tényleg, de ő nem.Marad.
És egyre csak azt hajtogatta, ti menjetek csak, nem probléma, nem probléma hogy maradok.
Nekem itt kissé fülig ért a szám...Nem probléma???
Szerintem kurva nagy probléma egy hegy tetején maradni....
Mi végül továbbgurultunk, remélem a néni is lejutott épségben....
A túra vége felé mint mindig kicsit eltévedtünk,de mivel ott volt a gps az mutatta az irányt.Bokron át, gödrökön át végül elértük a célt...Átvettük az okleveleket, benyomtunk 2 kisebb szelet paleos zsíros kenyeret....Ami minden hátrány ellenére asszem életet mentett most....
Innen még 3 kilométerre volt a kocsi, mi azt is gyalog tettük meg, pedig a villamos ott döcögött mellettünk....Olyan csodaszépnek tűnt, istenem....nem gondoltam hogy lesz olyan pillanat amikor egy villamos is széppé és kívánatossá változik...
Így összesen 19 kilométer lett a mai út,a sok nézelődés miatt éppen 5 perccel a szintidőn belül teljesítettük...A táv nem volt túl hosszú, de annál meredekebb...de inszalag fájós térddel pont elég volt...És ahogy most érzem:Talán kicsit még sok is...
Még mindig csak kezdők vagyunk.....hogy mikor javul a helyzet nem tudom,de az igyekezet nagyjából megvan:)))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése